Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

Forbáth Imre a felszabadulás után több mint egy évtizeddel, 1958-ban térhetett csak vissza a csehszlovákiai magyar irodalomba válogatott verseinek gyűjteményével, melyhez Fábry Zoltán írt előszót. Ez a válogatás aránytalan: az avantgardista-konstruktivista időszak versei hiányzanak belőle, s kimaradt a „groteszkek'' nagy része is. Összeállításom ezért több olyan verset közöl tőle, amelyek kötetben a második világháború után nem jelentek meg; ismereteik nélkül viszont homályosabb volna Forbáth költői életműve és a csehszlovákiai magyar avantgarde képe is. Az 1958-ban újraéledt, s azóta ismét fel-fellobbanó Forbáth-vitákban a döntő szót a költő összes verseit egybegyűjtő kötet mondaná ki. Addig vitáink ingatag alapra épülnek. Böhönyén született 1898-ban. Kalandos életű művész volt; Prágában végezte el az orvosi egyetemet. Részt vett a kommunista mozgalomban, újságíróként ós orvosként is részt vállalva a harcból. 1939-ben Londonba emigrál, s innen csak a világháború befejezése után tér haza. Tüstént feladatokat kap: főorvos ós pártfunkcionárius. 1951-től mintegy két éven át a külügyminisztériumban dolgozott. Innen a személyi kultusz fokozódása idején elbocsátották. Ezután a csehországi Teplicében vállalt fürdőorvosi állást. Itt élt ós dolgozott haláláig, 1967-ig. Verseskötetei: Versek (Bécs, 1922), Vándordal (Érsekújvár, 1923), Favágók (Pozsony, 1930), Panasz és remény (London, 1942), Mikor a néma beszélni kezd (válogatott versek, Bratislava, 1958), A csodaváró (válogatott versek, Budapest, 1967; második kiadása Bratislava, 1978).