Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Csontos Vilmos

Csontos Vilmost parasztköltőként szokták emlegetni, holott költői indíttatásában nem a népköltészet s nem a népi irodalom, életformájában pedig nem a föld játssza a fontos szerepet. Ízlése, műveltsége hosszú ideig nem elég erős ahhoz, hogy az alkatától idegen költői hatásokat visszahárítsa. Ady-epigonoktól tanul; egy időben pedig magyarnótaszövegeket írt. Hangja ott válik hitelessé, ahol a maga hétköznapjait szedi versbe cifrázás és érzelgős felhangok nélkül. Itt olvasható verseit a két háború közti időszakban írta. A felszabadulás után született java költeményei általában tömörebbek s bonyolultabb érzelmek megjelenítésére is alkalmasabbak, mint a régiek. Verseskötetei: Magyar ugaron (Léva, 1932), Üzent a föld(Agárdy Vilmossal, Sass Jánossal, Veres Vilmossal közösen, Léva, 1934), Üzentek értem (Zseliz, 1936), Tovább kell menni (Gyoma 1941), Kell itt a szó (Bratislava, 1956), Hiszek az emberben (uo., 1961), Új szerelem (uo., 1966), Csendes lobogással (uo., 1968), Örökség (uo., 1973), Dalol a föld (uo., 1978).