Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

NÉMA VILÁG Micsoda fény, micsoda hajnal! Hunyorgó pilláimon át úgy szűrődik a falu képe, mint halomba szórt skatulyák, egy tenyeremben is elférő, mesebeli piciny világ. Piciny világ, tündérek és törpék nélkül, mert a szikár jegenyék ágain a csend ködöt és harmatot szitál, néma világ, befelé fordult arccal szundító, lomha táj. A dombtetőn kéttornyú templom kémlel a falucska felett, hátha feltűnik a határban egy erre tévedt körmenet, csak keresztje csillog a napban, mint titkos égi üzenet. Üzenet? Kinek, s mit üzenne ide a márciusi ég? Ó, fecskeszárnyú, hű tavasz, röpítsd a költő énekét, szerte e tájon — friss szelektől suhogjanak a jegenyék. Mert március van, március! Bíbor pompával kél a nap, 63