Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

Leomló hajad dús fonatját ne boglyózzák szét zöld halacskák. Elfáradtál ? A partszegélyen puha moha nő, dőlj le szépen. Mélységemmel magamba húzlak. Kavicsaimmal összezúzlak. Kékségem lesz a te kékséged, szépségem lesz a te szépséged, s partimban vígan kergetőznek fürge bogárkák, szende őzek. 5 Lepke, lepke, tünemény, álom-e vagy költemény, hogy szirmomra hulltál? Kényes száram levelén se álom, se költemény, szép valóság voltál. Harmat mosta szárnyaid szeszélye mily tájra vitt, mily mezők és rétek kábult illatát lopod csápjaidra, s csorgatod szélén új levélnek? Lám, az alkony füstösen támolyog már a hegyen, hajbókolva várlak — jaj, ha nem jössz, jaj neked, hálót dob rád egy gyerek, s kitépdesi szárnyad. 60