Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

ROSSZASÁG Nem is hiszem, hogy volt nálamnál valaha még rosszabb gyerek, kötélen végzi — mondogatták nagy okosan az emberek anyámnak, aki csak mosolygott, a fejét csóválta felém — pedig be könnyen megtörténhet, mit akkor nem hitt el szegény. Rúgtam a földet, mint a vádló, hogy csak úgy döngött a szoba, s hiába volt minden fenyítés, hiába anyám szép szava, én csak sikongtam, ordítottam, hogy az ég majd belerepedt, amíg csak arcom el nem kékült, s a torkom belé nem rekedt. Ma, bár a jussért nem vetem már a mocskos földre magamat, a lázadás tüzes lávája még most is marja torkomat, öklöm még most is követelve csapkodja mellem mindazért, miket életem satnya marka üres zsebembe sohse mért. Kötélen végzi — zsongnak olykor szivemből az ismert szavak. Felordítok. S kövek helyett, ím, 53