Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

SIRATÓÉNEK Borjútestvérem, föl a fejjel, ne bőgj, hisz mindez oly hiába, lecsap a tagló, és szelíden harapunk a hideg őszi sárba. A különbség, hogy te előbb mégy, ám mit se számít ez, barátom, egy perc... s előbb-utóbb a holnap már engemet is tank alá nyom. Ne bőgj, Isten is úgy akarta, hogy mártírok legyünk mi, szentek. Bukj térdre, és ajánld az égnek, mély alázattal borjú-lelked. Ha más nem is, de én megőrzöm emléked, fázós remegésed, a bárdot, amint éle alól fröcsögve hull szívemre véred— a remegésed, mely itt bujkál eres, erőtlen lábaimban, a bárdot, melynek élén tán a saját életem sorsa villan. Béke veled, és ne fájjon, hogy majdan cifra kirakatban látnak viszont a jó utódok, szalámi-avagy húsalakban, 45