Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Antal Sándor

KÖRSÉTA Az időben előre- meg visszatalálni, s a térben parabolás, ájtatos szép lendüléssel, ragyogó meztelenségben repülni az égbe, ezüstbélésü, foszlós fellegben meghemperegni. Holdnak a szarván jót hintázni, pajkos bátorságával annak, ki nem született, és meg sose halhat , átszökni egy távoli bolygó földet csiklandozó fénysugarára, ujjongva siklani rajta a földre, bejárni lenn minden gondolatot, vágyat meg álmot: szelid sétában szerettem én mindig. Be sokszor megálltam a hídon, melynek csak ezen a parton van épített lába, amelyen szembe velem soha nem jött még senki. Kérdések-hídjának ködbe vesző közepéig, jaj, sokszor sétáltam hiába... De más az a reggeli séta, amelyre most emlékezem. A csillagommal együtt sétáltunk szépen, szabályosan körbe, egyenként három lépésre egymástól; fogház őr, kettő, nagy szuronyú vigyázott a három lépésre, míg oldalt kőműves foglyok javíták a téglafalt, szép lassan füstölve, árulták a szívnivalót, ha másfelé néztek az őrök. 31