Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Sáfáry László

Sáfáry László érett versei: rítusszövegek, a törzsi népek költészetéhez hasonlítható ráolvasások. A természet és ember egybetartózását, egyanyagúságát a magyar műkő Ítészét aligha fejezte ki nála érzékletesebben. Elsősorban a lót elemei és szerkezetei érdeklik; ennek ellenére azonban — vagy talán éppen ezért —• szociális indulatú költő, ám nem programosan, hanem természetszerűen az. 1910-ben született Munkácson. Budapesten szerezte magyar — latin szakos tanári diplomáját. Simon Andorral (aki versírásban is mestere egy! ideig) Kórus címmel lapot indít. Segíti a Sarló munkáját, később Az Út szerkesztésébe is bekapcsolódik. 1939-ben szülővárosában lett középiskolai tanár. 1942-ben frontszolgálatra hívják be; 1943 januárjában rejtélyes körülmények között eltűnt. Verseskönyvei: Lendület (Munkács, 1931), Verhovina (Munkács, 1935), Korforduló (összegyűjtött versek, Budapest, 1969).