Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Pozsonyi Anna

CSALLÓKÖZI TÁJ Köröttem párás, felszántott mezők. Felettem felhők: feltornyosultak, könnyen szállók, kékségbe sietők. Nincs itt más semmi; csak én, a barna föld meg ők. Mert fa, virág, domb csak enyhe részlet. Itt nincsen más, csak az, ami lényeg: föld, világűr és a lélek. 253