Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mécs László

ÖRÖKKÉ BIZONYTALANUL ( Részlet) Ezüstpárás szép éjtszaka. Szív, mért versz oly nyugtalanul! Valaki ment a kert előtt, nem láttam csak fényes kaszáját. Tán ember volt. Tán a halál. Tán megszemlélte házam táját. A föld lélekzik boldogan. Az ifjúság fut mint a nyúl. 212