Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kolmós Aladár

helyrehozatván, ha egy kő leomlott; a szél sivít csak, ha átfut a keskeny árkok mérföldjein, fel-felkavarva röptében morzsát és papírlapot s más hulladékot; az öles fehér hó mély takarója borul le amott, elfedve lent zajt, életet s a fürgén suhanó egerek neszét; s a víz, mit hosszú esők bő özönje öntött, szivárog álnokul, és a kavernák boltjáról földre koppan lassú cseppel, s csepeg sírbolti csendben. Hogy omlanak be a dekkungjaink! Látjátok-e karóknak roppanását, füves mellvédek bús behuppanását, a Kárpátokban, lenn a Brenta partján, enn FI andriában sok-sok régi fészkünk olyton omlását, összeroskadását, a pusztulásnak ott örök zúgását, vad patkányok bitang országolását, négy esztendeinknek örök elmúlását ? 1921 190