Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

EMBERI HANG (Részletek ) 1 Mikor embernek gyűlölködni s bosszulni sorsul adatott, én ott voltam, a harag ölyve bennem nagy fészket rakhatott, uralkodhatott s hízhatott ott, növelvén süvölvényeit, éhen ne vesszen annyi sátán: egy sorscsapás a másik hátán véres májat hordott nekik. Iskolakönyvem megtapodta az apokalipszis lova, velünk nőtt a szenny és belátás, hogy minden érték tétova. Képzett a sorban-álldogálás, s kaptunk ocsút, szitkot, rühöt, s mert a has nem bírt éhre szokni, saját földünkre jártunk lopni sötét éjt, élelmet s dühöt. S tűzre árvíz. Kitört a béke, elmosta, mit az meghagyott; kamasz-szemünk sok jegyzőgyilkost ámult és bujdosó papot. Aztán gyúlt otthonok tövéből magunk is az erdőbe ki, apám börtönben, anyám ágyban, magam vészbírák árnyékában, 167