Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

ŰJARCŰ MAGYAROK A prágai főiskolás Magyar Akadémikusok Körének Csodálatos csillagok, botorkáló fiatal szikrák, más fényű, más lángú, más színű tüzek, csillogjatok, égjetek, szálljatok erre, szálljatok arra, szálljatok szerte, vár az ég, komor ég, fekete magyar ég. Nagy próbáknak ideje jött ránk, nagy sorsok omoltak a sárba, szent, új, komoly fiatal arcok változtak át a végzet parancsára, mássá, mint voltak, akiktől lettek ők is, változott szent szomorú arcok, kik bűnhődünk az apák vétkeért. Csodálatos csillagok, a szegénységben gazdagult világok, nyers szenvedések ózonja telíti körültetek az éles levegőt, villámosabb ájerban élve, mi sorról sorra öldösi ki máris sok torz botorság szívós vén csiráit, hiába futtok sorsotok elől: az új problémák üstökösfarkától szalajtott felkínzott mag kigyúl, s új vonást vág a magyar ég fején. Keresve mosolya értelmét, meglelitek rossz sorsa nyitját, & más ráncokat ígértek szájszögére, és egére más nappalt, más alkonyt s pihenőbb éjszakát — haragvó gőgök s hangos hetvkeségek vezeklő szenvedésünk többlete: s vad homlokok s nagy bajszok durva táján szép völgyként nyílnak röptötök nyomán 154