Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945
Győry Dezső
Két háború közti líránkból Mécs László mellett Győry Dezső a másik legnépszerűbb szlovákiai magyar poéta. A királyhelmeci pap költő kispolgár hallgatóinak, olvasóinak szívében él, Győry pedig a középréteg, a csehszlovákiai magyar értelmiség, a sarlós ifjak s később az antifasiszta értelmiségi körök kedveltje. Fiatal költőként lelkesen hirdeti a kisebbségi géniusz eszméit, a nemzetiségi kisebbség elhivatottságát az összmagyarságon belül, s közben megfeledkezik arról, hogy a kisebbségi-nemzetiségi lét féltársadalmi jellegű, s így cselekvésre, példaadásra is kisebb keretet nyújt, mint a nemzeti államforma. Egy-egy népcsoport létét az általa kitermelt javak és értékek minősége igazolhatja, s a minőségi munkára a politikailag és kulturálisan szervezetlen néptöredéknek sokkalta kevesebb a lehetősége, mint a szervezett államkeretben élő nemzetnek. Következésképpen: Győry költészetének nem a témáival vitázom, hanem a megvalósulás minőségével. Nyelvében, magatartásában konzervatív poéta — verseit nem tudta igazán kiérlelni, egyéníteni. Lírájának korszerűségéről terjesztett irodalomtörténeti babonáinkat egy alapos stílus- és tartalomelemzés könnyen megsemmisítené. Rimaszombatban született, éppen a századfordulón. Volt katona, nevelő, újságíró, mezőgazdasági munkás, lapszerkesztő. A felszabadulás után Budapestre költözött; itt elsősorban romantikus hangú történelmi regényei révén vált ismertté. 1974-ben halt meg. Verseskötetei: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (Galánta, 1921), Százados adósság (Rimaszombat, 1923), A láthatatlan gárda (Rimaszombat, 1927), Újarcú magyarok (Berlin, 1927), Hol a költő? (Kassa, 1931), A hegyek árnyékában (Pozsony, 1936), Zengő Dunatáj (Prešov, 1936), Emberi hang (Bratislava, 1940), Magyar hegyibeszéd, 1940 (azonos az Emberi hanggal, Budapest, 1940), Zengő Dunatáj (válogatott versek, Budapest 1951), Az élő válaszol (válogatott és új versek, uo., 1963), Emberi hang (válogatott és új versek, uo., 1970), Férfiének (válogatott és új versek, Budapest, 1974).
