Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Földes Sándor

BÚCSÚ ADYTÓL Nem érzem a szavad kezed, húsod, sebed nem érzem messzi vagy mint a megszűnt szerelem megbékélt ajkad is múlt és semmi más nem érzem szavad meztelen simogatását nem ingerel dühökre szeretésre messzi vagy mint a halál oly halott és idegen szétpattant szemed sötét, néma kör — a többnél, mit adtál, most a még több tágul és jaj a fényesség ezerszer gyötör, mióta nem vágyunk Téged mert magunkat úgy vágyjuk mint még sohasem — — elhagyott, hideg hadállás a vers most szúr a vér a való rossz ízével most görcsül a kar, a száj, az agy kenyeret tépni s az összeborító sorsot, mit el nem értél millió nyilallással élni. 131