Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

LÁTOMÁS Viharharangok zúgnak, skarlátvörösen ég a horizont, istállókból lovak rohannak, s egy megperzselt farkú kutya rémesen üvölt, hidak kettétörnek óriás robajjal, folyamok szennyes tajtékja zászlókat s hullákat sodor, ősállatok csontvázai a házak rozsdás traverzeikkel, dróthuzalok lógnak, vihartépett óriás pókhálók, porladó iskolapadokon megszenesedett gyermekek síri csöndben ülnek, képek a sárban, szobrok árkokban fetrengenek, Apolló homlokát kecske nyalja, az öreg föld álmában beszél vértől részegen, jaj, sárga nyár Van újra, s a nehéz csillagok alatt békák zenélnek bíbor pocsolyákban, gyom növi be a kerteket, szakállas vén erdők borongnak, s harkálykopácsolás... a fákon emberek, vadul forgó őrült szemekkel. 725