Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

MAI HAMLET MONOLÓGJA Szépeket szólni nincs ma szándékomban, himnuszt bőgjenek őrült igricek, borostás állam babrálgatva érzem: szép versezet nem kell már senkinek! Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés: igát vonszolni ős rabszolga módon kupán vagdalok fajzat j a javára, agyalágyultak arisztokráciája üljön bús nyakunkon s cudar kufárszerzetek, parazita hivatalnoksereg, fináncok és políciák — s mi éhesen tekintsünk a szent magasba fel? Szférák zenéjét túlkorogja gyomrunk, Krisztust cipeljük szent precessziókon, míg friss keresztek ácsoltatnak nékünk ? Minek vesződni bús harmóniákkal: katonamarsok rézmaszlaga röffen s a festők kubusos tájképei mögött rohamsisakos raj vonal vonul, tüskésdrótok karmolnak láthatárt, aknák, tankok és lángvetők nyüzsögnek s gázt fejlesztő masinériák... Szemétdombra hulltak régi, jeles firmák, fejedelmi sarjak halsalátát esznek, előtáncos lőn sok délceg gárdatiszt. S ez így van rendjén, s így jársz majd te is, ha meg nem érted az idő szavát — szemétdombra hullnak akadémiák, magántanárok pókhálós agyakkal, ripacspofájú sztár színészeink s kik pávatollal ülepükben 121