Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Purustyán

máról-holnapra egyik legbensőbb embere leit neki ő, Róberf Károly vezére, comese, iobbkeze. Sőt küldetést is vállalt. Azt mondta neki Kopasz : — Elmégy fiam Vörösoroszországba, ide a szomszédba és átadod Leó fejedelemnek az epistolámaí. De szóval is megéríelmezed előtte, hogy várjuk. Foglalja el a magyar trónt, mert torkig vagyunk az idegen királlyal. Ez ugyan homályos logika volt Kopasz nádor részéről, mert benn lévő idegen helyett kinn lévő idegen után nézett, de hát úgy látszik már akkortájt is járta a „Csak azért is dongó" nóta más formában s vonatkozásban. Az ilyen deputáció meneszígeíés nem "maradhatott titokban és igy történt, hogy Kopasz uram egyszer csak a király hadaival találta magát szemben. Bevette magát Sólyomkő várába és büszkén verte mellét : — Sólyom vára ez 1 benne én vagyok a vezérsólyom. Ide ugyan nem ér föl a taljánus rikoltása sem. De bizony rövidesen veréb lett a sólyomból, mert a király elfoglalta a várat és Kopasz fogságba esett. Hiszen ő még jól iárí, mert volt hová lehajtani fejét, ha lakat alatt is. Azonban Peínefia Pétert meg sem kérdezték a királyi hadak, otthon van-e ? Elfoglalták összeS birtokait, elsősorban Purustyán várát. Hova már most ? hát csak amerre a part szakad. Peínefia Péter teljesen - 97 - (|