Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szalánc

f rüszkölve s pöfögve igyekszik a vonaf fölfelé az eperjes-ťokaji hegylánc nyúlványain, hogy maid Kassái elérje. És egyszerre az erdők zöldjéből egy különálló hegykúp nyúlik elő, íefején hatal­mas donjonnal, mely uralja az egész vidéket. Szalánc várának impozáns romjai. Hosszú századokon át Eris almája királyok, oligar­chák, főurak és hódítók között : most csendes regélője nagy vitézi tetteknek és országhíres cselekedeteknek. Ott kezdődik regélése, midőn az Aba nemzetségből származó Finta nádor lobogója lengett ormain. Vig élet volt akkori­ban Szalánc várában. Mint az egész országban is. Kun László járt elől a példával, hiszen az italon és könnyü­vérü kun asszonyain kívül semmi sem érdekelte őt. Csak midőn fejére kezdtek nőni a főurak és egyes várurak — közöttük maga a nádor is Szaláncon — s fittyet hánytak királyi szavának : akkor állt sarkára a bábkirály. Meg­hozták Finta nádor fékíelenkedésének hírét és a király dühödten szólt Pektari Joachin pilisi ispánhoz, az ő fő­tanácsosához : — Haddal megyek Finta ellen. Kutyaság, mily orgiá­kat müvei Szaláncon. — És te király, Közösszegen ? — mondá Pektari, mi­alatt összefont karokkal merőn nézett a fiatal királyra. — Azí én teszem, a király. Kardra hányom, fölper­zselem Szaláticoí. Már gyermekkorom óta üldöz engem és anyámat ez az ember, mosí háí igy is, úgy is beťelí a méríék. - 90 - (|

Next

/
Thumbnails
Contents