Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Céke

Nem maradhattak el ezek közül elsősorban az akkorfájť oligarcháskodó Pálóczy és Soós nemzetségek. De a Farkas, Doby és Monoky család is próbálkozott a vár birtokolásával. Száz év alatt szinte a pörgettyű gyorsaságával váltakoztak a vár birtokosai. Azonban Cékey János véget vetett e forgandóságnak: a vár tartozékait 16 községre szaporította, a várat magát mint sárkány, úgy őrizte az annak tájékán túlságosan körültekintgető s ereje felől tudakozódó előkelő idegenek érdeklődésétől. De mihaszna?... az idő nagy óramutatóját ő sem tudta megállítani. Ez a könyörtelen idő óra a 16. század eleién azt verte ki Cékey II. Mártonnak, az utolsó Cékeynek fülébe : — Lásd, tizenkettőt ütöttem : időtök letelt. Térj meg hát őseidhez és add át váradat másoknak. . . idegeneknek. . . az enyészetnek. . . Akár megértette e szót Márton, akár nem értette meg — mindegy. Mennie kellett és vele kihalt az a Cékey nemzetség, melynek két százados élete teljesen egybe volt kapcsolva Céke várával és ennek révén országos ügyekkel is. Az utolsó Cékeynek hát már minden mindegy volt ott a vár kriptájának hűsében : de nem nővérének Cékey Zsófiának. Ezt a körültekintő és Céke várát szinténcsak rajongó szeretettel féltő leányt bátyja halála és a fi-ág kihalta nem hozta zavarba. - 86 - (|