Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Céke

(DllJ^ űrű szitťyavér folydogált a Kaplyon nemzetségből származó két Cékey fivérnek, Márfonnak és Györgynek ereiben. De ha még így se lett volna, azzá tefte e vérf az a bűnlajsfrom, melyet Zsigmond király a magyarok rovására már rövid hat éves uralkodása alaff elkövetett. Céke erős vára ott a Bod rogköz felé sandító hegykúpon sokszor visszhangzott oly erős kifakadásokfól, melyeket a végső elkeseredés adotf az oft hol vigan lakásra, hol komoly tanácskozásra összegyűlt urak ajkára. A házigazda Cékey fivérek vezettek e zajongásban. Harsogott György öblös hangja : — Menjen vissza a polyákok közé ez a vérszívó eb Kicsoda cseffenfgefte be az országba ? Feleségének rokolyája alá bújva sunyított be közénk. — Ki kell űzni — toldotta Márton — le kell ütni, össze kell törni, meg kell őrölni 1 — No, no — vélte Debrői István — akkor köpködd a markodat öcsém, ha előtte állasz maid. — Itt pedig ugyan más tennivalónk nincs, ti urak — okosította fel őket Zudar Péter — mint hogy Buda felé fordítsuk szekerünk rúdját, úgy ahogyan ezt már a dunántúli nemesség megtette. Csak a felső Tisza tájai nem sietnek Osbudából kiebrudalni ama becsempészkedett Zsigmondot. — Már hogyne sietnénk 1 ülünk is már fel 1 Szófia beszéd ez I Senki se késlekedik itt 1 — zugiak összevissza a nemes urak. - 83 - (|