Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagykövesd

— Àzt mondťa háť atyjának Demeter: — Uram aťyám, fundálja ki kegyelmed a módokaí, hogy én e várban rakhassak fészkei. ©reg Mic bán végignézeti fián : — Hallod kölyök, a gondolai jó. Majd kieszelem. — De a módok ? — vélte Demeter. — Amit Mic bán akar — nyomta meg a szót az öreg — az meglesz módok nélkül is. Hát megérkezett a várba Endre király, akinek immár minden gondolata a keresztes háború körül forgott és ha valaki ennek sikeres előmozdításához csak kisujjával is hajlandóságot mutatott, annak ő viszont adakozó kezét nyújtotta oda. Mic bánt a király régen ismerte, sőt egyben másban tanácsát is ki kérte. Most is együtt ültek a déli donjon nagytermének, kandallója előtt és mig a király merengve nézte a röppenő szikrákat s lelke is messze röppent a szentföld tájaira, hol képzelete dicsőséges harcokban veri máris pocsékká a szent helyeket profanizálva tapodó pogányt : addig Mic bán ez egyszerű szavakkal furakodott bele a király gondolatainak kellős közepébe : — Én segíteni foglak uram király, szent szándékaid elérésében, — Te, Mic bán? — Én. Nem vagyok ugyan köteles vele, de egy bandériumot zászlód alá helyezek. Mert királyom és egyházam szent ügye bizony hogy előttem is szent. — És mondsza csak, mit kivánsz e szolgálatodért, te Mic bán ? — További szolgálatokkal bizonyítani be irántad való hűségemet, királyom. Lásd, e vár népe is fölvarrja köntösére a kereszt jelét és hadba vonul veled. Kuezd vára felügyelet nélkül s üresen marad. — Ez igaz. Hm . . • hm . . . — Engedd meg hát, hogy népemet őrizetére állítsam. — Jó lesz. Igen, hogyne. És már most biztosithatlak királyi szavammal, hogy visszatérvén szent utamról, látni fogod hűséged további jutalmát. Hát őrizte is Mic bán a kövesdi várat. De ugy őrizte, hogy sem őt, sem pedig utódait onnan kituszkolni — 72 -