Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiba

Ez ť a testet a három férfi ott azonnal el is ásta a temető árkában, sírhant nem jelölte helyéi, kereszt nem emelkedett fejénél. Persze hogy Kata rokonai — a Butkayak és Pelejíheiek — nem hagyták annyiban a dolgot, hanem panaszt emeltek Laios királynál és szigorú vizsgálatot követeltek a hiívesgyilkos Nagymihályi Imre ellen. Három évi huza-vona után ez megesküdött arra, hogy nejét házasságtörésen érte és így jogos volt cselekedete. Hogy azonban nem volt-e ez eskü az öregség gyöngült elmés rémláíomásainak eredménye és hogy ki volt Kata csábitója, ha ugyan egyáltalában volt: mindezeken öt és fel század homálya borong, mely homályból csak egy — márfyros életét ily halállal is megkoronázott — asszony alakja csillámlik elő. Hol, mi tájon porlanak csontjai ? senki sem tudja. Lehet, hogy a jó ruszin földműves ekéje szántogat rajtuk. Lehet, hogy a szobránci fürdő /endégek autója dübörög rajta, akik a borollói szorosba rándulnak ki és ott a fibai vár romjai között víg danolászás, pajzán nevefgélés közben hallgatják meg valamelyik a múltba merengő mesemondó ajkáról Buíkay Kata szomorú históriáját. Aki akár bűnös, akár ártatlan : de mindenképen sajnálatra' méltó volt. — Juj, de rémes — mondja fázósan egyike a sok ruzsos és kevés ruhás nőcskéknek, midőn a mesemondó elhallgatoír - jó, hogy ez ma már meg nem történhetik. Igaza van kisasszonykám, ilyen alakban nem. - 58 -