Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ungvár

Es oťť sorakoznak a várhegyen az impozáns püspöki palota és székesegyház, a kanonoki házak, a tanítóképző, benn pedig az ősi bástyafalaktól környezetten, az emeletes várpalotában a papnevelő szeminárium. Boldog ifiaki a múltnak mennyi tükörképe veszi itt körül őket, Árpádtól kezdve Bercsényi Miklósig mennyi példa áll előttük, akiket követni, hát nem szégyen és nem veszedelem. E falak között lélekvidámiíó dolog a múlt szellemeivel társalogni. . . . Ott álltam a vár fokán. Egyik oldalon az Ung völgyének rengeteg erdői, a belőlük kikönyökölő nevickei várrommal, másik oldalon végtelen síkság le a Tiszáig. Lenn pedig a város lüktető élete tele fénnyel, villannyal, pompával, nyüzsgő forgatagával ... És valahonnan, talán a bástyák falaiból, talán a vár levegőiéből, talán a lélek mélyeiből bús hangok vegyülnek a jelen pezsgő éleííáncába . . . „nagy Bercsényi Miklós sírdogál magában" . . . - 52 - (|