Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Znióvár
— Nem nyújthatok neked nagy kényelmei uram, fölkeni királyom. Lásd, váram öregesen épiieii földvár, amelyei a iaíárok az anyafölddel ieiiek volna egyenlővé, ha idáig érnek. Azonban a főseregnek nem voli ideje erre, ami csekély számú és ólálkodó iaíárcsapaí meg portyázik még erre, azzal könnyen elbánunk. Azéri iii már biztonságban érezheied magad uram és hosszabb időt szánhatsz a pihenésre. — Igen, köszönöm — feleli fáradt mosollyal a király — és hát ... mi neve váradnak tulajdonképen ? meri több néven halloítam emlegeíni. — Nevezik Turuchnak a magyar turulmadárról, vagy mások szerint Tuder kvád királyról De nevezik Zniónak is most újabban. — Hát csakugyan rozoga az a ie Turuch-Znió várad. No, de megsegít a jó Isten és eljön az idő, midőn hatalmas, erős várat építhetsz majd ennek helyébe. A taiárdúlásra köveikezeii években ez be is következeit : oti emelkedett a iúróczi völgymedence nyugati oldalának hegynyúlványán félórányira Znióváraljától a büszke kővár, Forgáchok egyik ősi fészke — Znió. Túróc várának is nevezték és nevezik, mint a megye névadó várát. De hajh, nem sokáig csodálhatták a völgy utasai onnan alulról a fenn magasló merész tornyokat, zömök bástyákat és erős falakat . . . Meghalt V. István király és iiz éves kis fia László helyett ennek anyja Erzsébet vette át a kormányt. Úgy volt ez már, hogy királyváltozás nem lehetett meg csendben rendben és zavartalanúl. Erzsébet kun hercegnő volt és első dolgának ismerte, hogy a főurakat hivatalaiktól megfossza s helyükbe saját bizalmasait tegye be. Mint a méhraj zugiak föl erre a főurak: — Ne engedjük magunkat lepocskondiázni, kirúgatni ! Menjen kunjaihoz a királyné. Le vele. Parázs lázadás támadt ebből. Pektári Joachimot, a királyné fő-főtanácsosát s kormánytársát elkergették, magát a királynét pedig fogságba vetették. Jó messzire vitték: Znió várába s ott is Forgách András őrizetére bízták. A már akkor sebtiben megkoronázott kis királyt ugyan nem börtönözték be, azonban érte őt bántalom — 503 -