Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ungvár

töm^yácp* illanyfényben úszó, fővárosias allűrökben tobzódó uťcák, hol a pazar kirakatok szinte bántják a szemet és a korzó flirtes tolongásának zaja szinte báníó a magány puritán csöndjéhez szokott fülnek. Nem, iťť a múltnak naiv regéi nem jutnak szóhoz, itt csak a ma sima társalgása, fényeiben is szürke körbeforgása és a múltnak s jövőnek fittyet hányó gondfalansága suttog, kacag, parancsol, tömjénez a fények efemer csillogásában. Ungnak ősi, nemes várai hogyan kapjalak szóra ez újkori Bábelben, e zajban és forgatagban ? Csöndesebb tájakra ballagok. Ott a Váralja utca és Vadaskert környékén gyérebb a villany, kevés a zajongó ember. Ott már hozzám férkőzik a messze mult szava, mert a közvetlen fölöttem terpeszkedő monstruózus várfalak s bástyák százados fái között lengedező szellőben egészen más hangok suttognak felém, mint a villanyfényes utca mihaszna szóáradata. Óh, nagyon messziről jönnek e hangok. Közvetítő anténájuk egy Kassán 1751-ben megjelent füzet, mely ékes versezetekben mondja el az ungi várnak regéjét, összefüggésben a latin mythologiával. Hát, Bacchus istenekhez nem méltó viselkedése kezdte a botrány színezetét fölvenni. Jupiter az istenek fegyelmi bizottsága elé idézte őt, de ez a javíthatatlan alkoholista oda is pifyókásan botorkált be. A mérték betelt : Jupiter elővette villámait és kivesszőzte azokkal az Olymposról Bacchust. Ez hát fogta a vándorbotot és ment mendegélt. Azonban sehol sem fogadták be állandóan, mert mindenütt - 47 - (|