Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ghymes

mes várának birtokában voltak kénytelenek ezt megtenni. Mert volt olyan idő is, midőn lekerült a vár kapujáról a Forgáchok lengő hajzatu leányzót mutató címere. Ez pedig az Árpádok kihalta uíán következő században következeti be. Akkor, midőn Csák Máié kezdeíí dominálni a felső megyékben és csalafinía eszével sok-sok hívet foborzoff maga köré. Ezek közé íaríozotí Forgách Peíő is, Ghymes az idő szerinti ura, akinek leikéi megvette Csák tagadhatatlanul hatalmas egyénisége. — Szép várad van öcsém — szólt hozzá egyik látogatása alkalmával Csák — kár, hogy előbb vagy utóbb a magyar királynak csúfolt nápolyi Károly népe fog benne dőzsölni. — Azf már nem! — fakadt ki Peíő. — Bizony ezí háf akkor meg kellene akadályozni — ravaszkodoff Csák — és én szívesen segiílek ebben, hiszen Róberf Károly ama megférhefetlen János püspök miaft engem is zaklat iff a közeli Nyifrán. Jó lenne, ha megerősíteném váradat embereimmel minden eshetőségre. — Jó lesz báfyám, hogyne. És rövid időn belől Forgách Peíő azf kezdte észrevenni, hogy a várnak nem ő az ura, hanem Csák Máté. Az is maradt a rozgonyi csatáig ahol kiskirályos hatalma megtörölt és sok várát elveszíeífe. Ghymes sem maradi az övé, de Forgáché sem : a király maga íeííe reá kezét. E királyi kéz pedig csak annak adhatfa tovább a várat, aki megszakadásig tolta a királyi ház szeszélyeinek s vágyainak szekerét. No erre sem Csák sem a Forgáchok nem mutattak semmi hajlandóságot. A Forgáchok részére csak Nagy Lajos király alaíí csillant meg váruk visszaszerzésének némi reménysugára. Azonban Lajos még mindég nem bízott bennök eléggé és odaadta Ghymes várái feleségének, Erzsébet királyasszonynak. Szaladtak ám föl Budára Forgách András és István a hangos szóval: — Opponálunk, kontradikálunk, appelállunk ! A király a vár összes okmányait magához veííe s kiláfásba helyezte, hogy ősi várunkat visszakapjuk. — 456 -