Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bajmóc

Ez azonban villámgyorsan dobta el magától rozoga mankóit, egész alakja felmagasodott és ragyogó fénnyel körülvéve, félelmesen dörgő hangon kiáltotta : — Elég. Nincs mentség háí beteli mértéked te ördögök puszipajtása. Kincseid forrása kiapad s rakásra halmozott pénzeidnek soha sem fogod hasznát látni. Rövidesen ütni fog gonoszságaid büntetésének óráia és nem fogsz irgalmat találni, mint ahogyan te nem irgalmaztál. Keresve keresték Póky ádáz dühben szikrázó szemei a csodálaíos öreget, de az eltűnt már. Helyette lihegve állt előtte a gyógyforrás őre és rémülten adta le a hírt, hogy a jól jövedelmező forrás iszonyú morajlás és csattogás közepette toronyrnagasságig emelkedett föl, azután visszacsapódott az ásiíó mélybe és nem hagyott maga után legkisebb nyomot sem — eltűnt. — Annyi bai legyen — morfondírozott magában Póky Péter — meg van aranymarháim tömege és... és enyém lesz minden, de minden nemsokára. Csak jönne már az a két himpellér. De a két orgyilkos jövetele helyett suttogó szavak keringtek a vár népe között. Végre Póky Péter is megtudta a settenkedő hióbhírf : János herceget két orgyilkos megtámadta, de a merényletet megakadályozták és a két jómadár lakat alá került. Póky Péter e hír hallatára egyenesen kincsesházába rohant, de egyúttal társzekereket is rendelt. Nagyon jól tudta, hogy nincs vesztegetni való idej'e. Az a két gyáva fickó a kínpad első csavarintására kivallja felbujtójuk nevét és akkor minden elveszett. Itt csak menekülés segíthet, persze a kincsekkel együtt. Lázas sietséggel nyitogatta fel az arannyal s drágakövekkel tele ládákat, hogy lehetőleg kevés csomagba gyömöszölje azokat. Azonban ki lenne képes leírni hajmeresztő rémületét, midőn azt látta, hogy a ládák minden kincse értéktelen kövekké változott. Alakjuk és szinük a régi, de kő és kő . . . minden csak használhatatlan, durva kő Órákon át forgatta, ütögette, olvasta a köveket, de bizony azok csak kövek maradtak s nem változtak vissza arannyá, gyémánttá. Az őrülettel határos dühében parancsolta meg szolgáinak : — 450 -