Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bars

nem inkább ő ajándékozta meg őket. Az igaz, hogy nem valami nagyon erőltette meg magát e tekintetben, mert csak egy házhelyet adott a monostor vámszedői részére. Minden fedezék nélkül állingáltak ott kinn esőben, szélben, sárban, hóban — hát megsajnálta őket. A tatárjárást Bars vára úgy ahogy megúszta, persze épségének erős megfogyatkozásával. De hogy akkor, illetve a tatárdúlás utáni években fennállott, erről IV. Béla rendelkezése tanúskodik, amelyik szigorú kötelességévé teszi a jobbágyoknak, hogy Bars várurának 1 disznót, j00 kenyeret, 12 mérő sört, 12 tyúkot 1 mérő gabonát erős büntetés terhe alatt szolgáltassanak be. Azonban a két elkeseredett ellenfélnek — Róbert Károlynak és Csák Máténak — idején Bars vára homályosodni kezd. Elhomályosította pedig Léva várának fölkelő napja. Hiába, a fiatalságnak még a várak között is jogai vannak. Ez a IV. Béla alapiíoífa Léva vár az ifjúság friss erejével törtetett előre. Bizonyíték erre az, hogy a jószimafu s hatalmas Csák Máté érdemesnek tartotta e vár elfoglalását. Barsot sorsára hagyta. Vagy hogy inkább Léva lett Barsnak sorsa, mert előbbi fényre derült, mig utóbbit mind nagyobb homály kezdte körülvenni. Sőt Léva első várnagya Becsei Imre személyében már egyúttal barsi főispán is volt — a barsi vár nélkül. A vár megszűnt létezni. Óbars község határában a Várhegyen csak pár földsánc tanúskodik egykori hatalmáról, azonban neve fönnmaradt az egykori várrendszerben és a mostani vármegyében. Mint mikor az édesanya saját halálával váltja meg gyermekének életét s ez a gyermek — Bars vármegye most is él és virágzik. — 440 -