Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nevicke

hordjuk majd a magyar koronái ? Nosza csak szepesi fiz lándzsások széke és nosza csak a rozgonyi csafa kipróbált jó vitézei : ťaniťsáťok móresre Leóť és uszályhordozóit. A fölkelés elhúzódott hosszú tiz évig ott az ungi őserdők mélyén, de végre sikerült azt elnyomni úgy, hogy a király főembere — az Ákos nembeli Micsk — megunta a hegyek között való bujkálást, embervadászást és nekiment Nevicke várának. Szegény jó Amadé László megjárta jóakaratával, mert a fényes-erős királyi hadsereg fölvonulására a vidék népe kunyhóiba húzódott vissza, magára hagyván Nevicke várát. De még igy is csak hosszú s elkeseredett küzdelem után tudta megvenni Micsk a várat. A fölkelés ungi fészke elesett, Leó fejedelem már azelőtt meghalt, Amadé Lászlónak sikerült a vár bevétele után Lengyelhonba átlépni, nem volt aki bujtogassa a népet : el is csitultak hát és jóizüen eszegették azt a mindennapi kenyérkéjüket, amely várurainak és a közeli búzatermő síkságnak jóvoltából néha fehér is volt. Nevicke pedig gazdát cserélt. Micsk bán nem mutatott hajlandóságot a belekölíözésre, mert ő inkább Zemplénmegye felé gravitált. Róbert Károly azonban nem jött zavarba a gazdátlan várra nézve, mert neki mindég voltak olyan emberei, akiknek érdemei megütötték egy vár mértékét. Ha nem volt más érdem hamarjában, elég volt az is, hogy az illető vele együtt hagyta el Olaszhont és hűségesen kitartott itt mellette az uj hazában. Drugeth Fülöp is ezek közé tartozott, akihez egyszer igy szólt a budai kertek árnyán ugy séíálgatás közben : — Te Fülöp, az a te zempléni várad ott a Bodrog partján ugye szép vár, mi ? — Likas iskáíulya — felelt lakonikusan Fülöp. -- Hm. Hát hogyan lehetne megfoldozni ? — Egy másik várral. Most már kétszer hümgeteít a király: — Hm, hm. Hát nézd csak . . . tömd be Zemplén várának a Bodrog okozta likjaií Nevicke szikláival. Jó lesz ? - 43 - (|