Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Saskő

— Lajos, Isťen kegyelméből Magyarország királya, hű Lászlójának Zobonya fiának, mosfani saskői várkapitánynak üdvöt és kegyelmet. Selmecbánya városunk polgárainak keserves panaszából értesültünk, hogy Weszszeős mester, Saskő várunknak előbbi kapitánya néhány ősidőktől kezdve Selmecbányához tartozó helységet a mi Saskői várunkhoz csatolta és ti ezeket magatofc is birtokoljátok a város kárára. Akarjuk s parancsoljuk, hűségeteknek ünnepélyesen meghagyva, hogy ti e helységeket haszonvételeikkel együtt a mi selmeci polgárainknak visszaadjátok és őket határaikban ne háborgassátok, hanem inkább őket jogaikban békességesen meghagyjátok és másként cselekedni ne merészeljetek. Adatott Budán, az Úrnak 1352. évében, szent húsvét ünnep oktávája után hatodik napon. Selmecbánya visszakapta területeit, Saskő pedig másfelé folytatta izgága játékait, mig végre Zsigmond király megelégelte a dolgot és előbb a Bebek családnak elzálogosította, majd meg Borbála királynénak adta. Amolyan kis miniatur ország lett belőle. Mátyás alatt ismét királyi vár, hol Upor László várnagyoskodott — a maga zsebére. Ezért a király halála után Beatrix királyné Dóczy Orbán egri püspöknek s kincstárosnak adía a várat. A gazdag Dóczyak sokáig biríák Saskőí. Az ő korukból maradi föl a Bars-Szeníkereszí közelében fekvő Vieszka falucska templomában az az érdekes emléktábla, melynek latinból lefordiíoíí beíüi rövid pár szóval egy család íragédiájáí mondják el. Az epiíáphium igy szól : „Tekintetes és Nagyságos nagylucsai Dóczy Zsigmond úr, Saskő s több várak ura, a töröknek Zsarnóca kegyetlen puszíiíásakor feleségével, Kayser Fruzsinával elfogaíván — kii a íörök elvitt külön — ő msga éleiéi menieni megkísérli, azonban beíegségíől elcsigázva, nejéi s vagyonáí elveszíve, azí kérie, hogy íörök kéz olísa éleiéi 1647. aug. 4- éleiének 45. évében." Beíeíőzíe Dóczy Zsigmond íragikumái, hogy neje kiszabadult s őt is könnyen kiválthaíía volna fogságából. A Dóczyak kihalta után Saskő a kincstár kezére kerüli, honnan Thököly Imre üii el. De háí a rosszul fizetett — 434 -