Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Saskő

ciek elinfézfék házilag a cseťepaťékať hol kiegyezés, hol pedig egy kis egészséges vérvesztés uťján. Azonban midőn a király meghatalmazása folyfán Wesszeős mesťer ült be Saskőre, ezek a medecinák erősen veszťeífek hatályukból. Meri Wesszeős mesťer a kiegyezés fogalmát nem ismerte, a vérontásban pedig otthon volt. Azon kezdte, hogy körülnézett a vidéken : — Hm, hm - okoskodott magában, amint lenézett a hodrusi völgybe — hiszen van itt terület elég, de kevés a legelő. Kevés. Annak a falunak körzete éppen hiányzik még nekem. Visszament Saskőre, összeszedte hadinépéí és rajtacsapoft a Selmecbányához tartozó Karlik (Kerling) községen. Elfoglalta s ezzel nagy kiterjedésű erdők és legelők birtokába jutott. Felzúdult erre Selmecbánya polgárságának apraja-nagyja mind. — Nem hagyjuk 1 Visszavesszük 1 Zsiványság 1 Ki kell vele egyezni ! — zajongtak össze vissza. De megjelent közöttük a városbíró tekintélyes alakja a csititó szóval : — Egyezkedni polgárok rablóval nem fogunk, mert az nem méltó a városhoz. Rámenni sem fogunk, mert ő most fel van e lépésünkre készülve, várja azí. Itt egyedül a király segíthet, hozzá fogunk fordulni nagy panaszunkkal. 431