Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Blatnica

Révay Ferenc mindvégig kiváló embere maradi kirá­lyának s az országnak és mindvégig bölcsen kormányoz­ta megyéiéi. Meri a Révayak közül ő volí az első íúróci főispán és őuíána is százheívenhéí éven kérésziül (1530­1707), megszakífás nélkül mindég a Révay család adoií főispáni Túróc vármegyének. El lehel háí mondani, hogy Blainica várának története egyúifal a Révay család íörié­neíe, sőí belefolyi az éppen a Révayak révén a megye eseményeinek intézésébe és irányiíásába is. A túróci körlevél s az arra kegyetlen vérengzéssel válaszoló ónodi országgyűlés (1707) megszüntette a Révayak íúróci hegemóniáját. Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf legyilkolt túróci követek szelleme elégtételt köve­telve lebegett sokáig a megye fölöfi. Ennek megadását célozta valahogyan ama rendelkezés, hogy a megye új cimeréí a Rakovszky és Okolicsányi család címeréből állították össze, a vármegye tanácsaszíala pedig azóía vörös és nem zöld posztóval vonatott be. A Rákóczi kor után Blatnica várára is csöndesebb idők következtek. Nem adták egymás kezébe a kilincset főispánukhoz járuló minden rangú instanciázok. Sőt maguk a vár urai a Révayak is kezdték otí hagyogaíni rövidebb­hosszabb időre a várai. A kor szava kezdíe lebecsmérel­ni a várakaí úgy hadászati, mint lakóhelyi szempontokból. Midőn tehát úgy körülbelül a 18. század derekán fölépült a sokkal kényelmesebb s a modern kor követel­ményeinek megfelelő mosóci kastély : a család ide helyez­te át otthonát és végleg otí hagyta Blatnica várát, mely a Révayaknak ide s fova családi fészkűi szolgál és oszto­zott velük búban-örömben, sanyarúságban dicsőségben. Most ez mind elenyészett a várból s tájékáról, csak egyedül a csonka falak közül nyíló elragadóan szépsé­ges kilátás maradt meg. A szűk gagyeri völgynek, a sűrű erdőknek, a kristályvizű patakoknak, a Tátra hegyóriá­sainak élő környezete szinte feledtetni látszik, hogy oly helyen állunk melynek csak emlékei vannak, de élete nincs többé. Blatnica hosszú s nagy időket látott „rom, melynek termein s tornyain át orkánok zuhognak és melyeknek ablakain s ajtóin keresztül fekete kísértetek vonulnak". - 421 - 26

Next

/
Thumbnails
Contents