Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Blatnica

E kard melleťť hevertek olyan ékszeres fibulák, a ruházatot összetartó drága kapcsok is, amelyek szintén aligha díszítették szegénysorsú emberek rongyos-piszkos daróc köntösét. E ťárgyak és a többi úgynevezett blaťnicai kincs* leíef, az ezzel piszmákodó tudós fejek igazmondása szerint mind a Karolingek korából, vagyis az avar uralom megdőlése és a magyarok bejövetele közé eső időből valók. A íalálí lándzsák, nyílvesszők, sarkantyúk, kengyelek és sok házi eszközök, nemkülönben a Priekopa és Szucsány táján még ma is látható avar sáncerőditések nyomai azt duruzsolják, hogy mindezek hosszabb itttartózkodás jelei és hogy Blatnica mostani romjai helyén is hajdanán valamely előkelő törzsfőnök, vezér vagy kényúr földvára állott. Miféle küzdelmekben, ostromokban és sorsokban volt része a magyarok bejövetele után e földvárnak : erre nézve sem a földanyának kebeléből kikerült kincses szerszámok, sem pedig maga Blatnica nem tudnak nekünk fölvilágosítást adni. Csak J230-ban emiitik először a poros irások, de akkor is még mint az azon kor igényeinek meg nem felelő földvárat. Körülbelül egy század telt még el, amig Blatnicából büszke kővár lett. Akkoron — a 14. század első tizedeiben — Túróc egyesülve volt Zólyom, Bars, Liptó megyékkel s ezekkel együtt alkotta Zólyom vármegyét. E nagy terület főhatalmu kormányát Donch zólyomi comes tartotta kezében. Blatnica földje is alája tartozott. Korának egyik legnagyobb államférfia, a királynak kedvelt embere, nagy s energikus szervező tehetség. Ő építette a liptóujvári és a szklabinai várat, az ő dicséretes buzgalmának köszönik létüket a szucsányi, zólyomlipcsei és besztercebányai templomok. Hát ha ilyen szenvedélye volt az építkezés, nagyon valószinü, hogy a tulajdonát képező Blatnica várat is a kor igényeinek megfelelő módon újraépítette. Sajnos csak úgy körülbelül tíz éven át gyönyörködhetett építkezéseiben. További kultúrális közszereplésében megakasztotta a halál. Ezután pár évtizedig csöndes volt minden Blatnica környékén. Még Zsigmond király uralkodásának elején - 417 26