Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Blatnica

zépséges alpesi fáj. Az 1500 méter magasból lebámuló Tlszfa csúcs körül meredek sziklák, melyeknek kiálló párkányzatain törpefenyők, ezek tövében pedig kicsi alpesi növények bújnak meg. Lejebb fenyőóriások büszkélkednek sudár egyenességükben, de vannak közöttük olyanok is, amelyek villámsujfotían torlaszolják el az utat. Fürge patakok hegyin-háíán rohannak le a mélyekre : csörgedező csevegésük kiegészítő része s nem megbonfója annak a fönséges csendnek, mely itt a hegyóriások között és Isten gyönyörűséges kezemunkájának, a nagyfermészetnek mélyein honol. A Tiszta hegyei mindinkább alacsonyodnak és egyik ilyen 600 méter magas előfutárjának hátán állanak s álmosan tekintenek le a vadregényes gagyeri völgyre, Blatnica vár romjai. A íúróci Fáira nyugati, de a túróci medence keleti oldalán. Nem olvashatjuk ki semmiféle ősi pergameníből, csak a romok táján föltárt leletekből következtethetünk arra, hogy Blatnica még a várak hosszúra nyúló időmértéke szerint is tisztes életkorra tekinthet vissza a mult ködös homályiba. Hej, zsugori anyánk nekünk ez a földgolyóbis. Anynyi sok minden drágaságot rejteget kebelén, de csak, ha véletlenül avagy türelmes fortélyokkal kaparászhatunk elő onnan valamit. A blaínicai várhegy s környéke is sok verejtékes kutatás után adta elő például azt a kétélű s markolatán arany-ezüst díszítésekkel ékeskedő értékes kardot, mely csakis valamely főemberé lehetett. — 416 -