Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Oroszlánkő

comes adťa áť neki nagy ünnepség kapcsán a király Ígé­retének teljesítéséről szóló pecsétes iratot. Birtoka, jövedelme, pénze most már volt Bencének. Ennek következtében első gondjai közé tartozott, hogy hajlékot emeljen magának. Ha hajlék, legyen már akkor erős hajlék. Haíalmas várat épített azon sziklacsúcson, melynek alján a halál íorkából boldog életre virradt Be­licájával együtí és azí elnevezíe orszlánkőnek. Ő maga pedig felvette az Oroszlánkövy nevet. És midőn már ugy Bence mint Belica réges-régen porladtak a vár sírboltjá­ban, unokáik még mindég becses családi ereklyeként őrizíék az oroszlán kicserzeíí bőréi s ez a vár legféltet­tebb látnivalói közé tartozott. Azonban háí az unokáknak is beteli idejük és az Oroszlánkövy nemzetség a 16. század derekán végérvé­nyesen kihalt. A Bence építette várral megfejelt szép da­rab birtok tehát visszaszálloti a királyra, ki azf Jakussich Ferencnek adományozta. Ennek családja nyugalomban birtokolt iíí a 17. századon kérésziül, de második Rákóczi Ferenc idejében kuruc kézre kerüli a vár. Hej, sokszor zúgoíí végig oíí a lankáson a várból ki-kicsapó kurucok csafakiálfása : Pro libertate ! Rajfa kurucok ! Üsd a labancoí ! Nem is bírt volna meg e sasfészekkel a némef soha, de soha, ha Madocsányi Miklós várnagy el nem árulja a szení ügyef. Áíadfa a várai a császári vezérnek, aki az­után I. Lipót parancsára fölrobbanfotfa s lerombolíaíía azí. De romjaiban is megérdemli büszke nevéf : mini küzdelmeiben elfáradt alvó oroszlán, úgy feküsznek oíí fenn a fehérlő mészkő szirtek közepette romjai. Elhagya­tott hely, hová csak ritkán téved emberi nyom s hol a zúgó szél birodalma honol. És az örökös szél danája néha oroszlánhörgéshez, néha asszonysikolyhoz, néha kétségbeesett dühkiáltáshoz, néha pedig a családi tűzhely édes-boldog gyermekgügyö­géséhez hasonlatos. — 409 -

Next

/
Thumbnails
Contents