Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Oroszlánkő

yolcszáz méter magas sziklákról letekintő romjain is meglátszik még, hogy egyike volí a legmerészebben épifeťf váraknak. Aminí hogy létrejöttét is a vakmerőségig fokozott bátorságnak köszönhette — a rege szerint. . . . Róbert Károly uralkodásának elején Trencsén vármegye hegyes-völgyes területét nem csak Csák Máté folytonosan megujuló harci riadója zavarta föl, akárcsak valamelyes hangyabolyf, hanem egy másik s nem mindennapi riadalom is sok álmatlan éjszakát okozott a vagyonkáját, házibarmaií és saját vagy hozzátartozóinak életét féltő lakosságnak. Eleinte csak egyes pásztorok jöttek le a havasokról ama hírrel, hogy ennyi meg ennyi juhaikat valamelyes ösmereflen fenevad elrabolta. Midőn e híradások folytonosan szaporodtak egyesek már látni is vélték volt a titokzatos ragadozót. — Egyszerű farkas az, te — mondta az egyik — melyet a háború amúgy is dús prédái csak még merészebbé tesznek. — Nem az — mondták mások — hanem páncélos sárkány. És két feje van : az egyikkel eszik, a másikkal iszik. — Semmit sem tudtok, — mondta a legbölcsebbik — mert az Máté nagyurunk szolgálatában álló csodaállat, amelyikkel az idegenből jött király seregét fogia agyon paskoltatni. Csak még hogy nincs jól betanítva, hát barmokat ragadoz. — 405 -