Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sztrecsnó

az ő márťiriumos lelke ťudťa. Tiz éven keresztül bírta ez élet megpróbáltatásait s aszkézisét : akkor lelke itt hagyta a testet. ... És még ugyanazon évben esett meg a murányi kaland, Wesselényi Ferencnek Széchy Máriával kötött házassága . . . Harmincnégy évre Bosnyák Zsófia halála után Thököly Imre hadai elárasztották Zsolna környékét és Sztrecsnót is bevették. A zsákmányoló katonák a kápolnát sem kímélték, sőt Wesselényi Ferenc első nejének koporsóját is feltörték, hátha ékszerekre bukkannak. Midőn levált a koporsó födele, abban Bosnyák Zsófia teljesen épnek maradt teste feküdt. A katonák egy pillanatra visszahőköltek, de azután az egyik megszólalt: - Csoda ez cimborák. De az már nem lesz csoda, ha emez asszonyság ujjáról lehuzigálom ezt az értékes gyürüt, ni. Húzta-húzta a gyürüt de az nem j'ött le. — Ne piszmálkodj már — vélte cimborája — hanem nyisszantsd le kardoddal az ujját! Zsebre dugták az ujjas gyürüt, a testet pedig forró mészbe dobták. De már csakugyan, láss csodát: a testnek semmi baja sem történt, csak éppen fehéres szine megbarnult. Akkoron még éltek emberek, akik a szegény jó nagyasszony halálánál jelen voltak és bizonykodtak, hogy a test nem volt bebalzsamozva. Wesselényi László nem csak Sztrecsnót örökölte atyjától, hanem az összeesküvésben való részesség vádját is. E második örökség alapján elvesztette az elsőt : I. Lipót odaadta a várat s birtokot kedvelt kéí tábornokának Löwenburgi (másképen Lovonovszky) Jakabnak és Frigyesnek. De már az adományozás ufán egy évvel a tábornokok nem sokat törődtek a várral magával. Lipót sem sandított a közel jövőbe s úgy vélte, hogy elmúlt a Thököly féle veszedelem, most hát nincs szükség többé annyi sok várra. A Löwenburgiak beleegyezésével leromboltatta a szírecsnói várat, 1698-ban. - 403 - 26