Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sztrecsnó

lehiggadt, a fiú pedig egyenesen ufálfa az apa nagy erkölcsi görbékkel dolgozó mesterségéi. László halála körülbelül a mohácsi vész ideiére esett s ekkor Sztrecsnóból amolyan senki vára lett. Vagy hogy inkább az foglalta el, aki akarta, merf kicsit kiesèff a három országbonfó hadsereg ufjából és egyik se igen förődöff vele. Egy időben valamiféle sveílói Burián család települt le a várba, de csak úgy fél széken ült ott, mert maga sem hitt állandó maradásában. És csakugyan, midőn Szapolyai János halálával I. Ferdinánd — már annyira amennyire — egyeduralkodója lett az országnak, a felső megyék birtoklásait is rendezni kezdték és előkerült a kérdés az udvar illetékes hivatalában : — Kié volt háí tulajdonképen s eredetileg ez a Szírecsnó ? Kimutatták a porlepte akták, hogy az Zsigmond királynak jogos és mosí is fönnálló donációja a Derfyek részére. Az ilyen kuťafásokať s eredményekeí nem leheí ám véka alá rejteni és háí elő is kerüli valahonnan a íörökverés szórakozásának helyeiről Dersfy Szaniszló utódja s odaállt a budai urak elé : — Zerdahelyi Dersfy János vagyok én és j'ussot tartok Szírecsnóra. — No, ha az vagy — volí a feleleí — ülj bele és használd egészséggel. Százhúsz évek uíán íeháí visszakerüli a Dersfyek kezére Szírecsnó. Használták is azt egészséggel úgy maga János, mint később fiai Ferenc és Miklós. Mini főpohárnokmesíer és más egyéb hivaíalok viselője, Ferenc vitte a szót a családban és háí így szólí egy ízben Miklóshoz : — Tesívér, eljár az idő fölöttünk. Jó lenne tán, ha osztálykodnánk. — Hm — vakaría meg füle íövéí Miklós — fránya ügy ez nálunk e hazán, magyaroknál. — Nálunk Dersfyeknél íiszía ügy. Fele részben biríokolunk. Én hagyom részemeí az én vömre Esterházy Miklósra, íe hagyd részedeí a íe vödre Wesselényi Istvánra. - 401 26