Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sztrecsnó

Eltekintve csekély pár évek időközéfői, a király várai közé tartozott, akinek Pósa Miklós és Isíván fivér várparancsnokok időnkiní részleíes jelenfésf volíak kötelesek leadni az udvarnál, minden a várban s körülötte íöríénő dologról. A vár pompázott s diszlett, a jövedelmek pontosan beérkeztek Visegrádra a király kezéhez. Róbert Károly és Nagy Lajos alatt simán ment minden. Azonban Zsigmond trónralépése után hangzani kezdtek országszerte a röpke szavak : — Azért, mert nagy királyunknak Lajosnak voje, nem következik, hogy ő is nagy király legyen. — Sőt oly messze vagyon apósától, mint ama Makó vitéz a szentföldtől. — Hát nem kell nekünk 1 E szavakban forrongó érzelmeket küldöttség tolmácsolta Ulászló lengyel király előtt. Ennek se kellett több. Mint Hedvignek, Nagy Lajos másik leányának férje, könnyen kisüthette a magyar trónra való igényét. Mondta ugyan neki szelid lelkű neje : — Én királyi uram, ne avatkozz Zsigmond rokon ügyeibe. Rossz vége lesz, érzem. Elintézi ő eme nyugíalankodókat. Ne adj neki beavatkozásod által okot a haragra. — Ej, mit. Sógorság ide, sógorság oda : iit egy hatalmas és értékes írón megszerzéséről van szó. Te ahhoz nem éríesz — hurrogfa le nejéi Ulászló. És becsöríeíett Magyarhonba. Legközelebb esett neki Trencsén megye, háí ott mindjárí el is foglalta az útjába eső erősségeket, közöttük Szírecsnóí. Oda is ajándékozía melegében valami lengyel nagyúrnak, aki az Ostrovochy Landzivoj névre hallgatott és a kalisi palatínus büszke címet viselte. Ulászló még csak közelébe sem kerülhetett a magyar trónnak s rövidesen abba hagyfa az egész vállalkozási: azonban amig Zsigmond kituszkolhatta a lengyel urat Szírecsnóról, az tizennyolc évbe került. Ekkor azonnal örökös donációval odaadta a várat külföldi utazásaiban hűséges kísérőjének és kincsíárosának, a derék Dersfy Szaniszlónak. Azonban háí álíalánosan mondják: meghalta gyerek, oda a komaság. Jelen esetben : meghalt a király, oda a — 399 -