Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Trencsén

— Illésházy felkelési szervez Rudolf ellen, akii ha nem is falán megölni, de mindeneseire deťronizálni akar cinkosai segélyével. Nosza Somogyi uramnak sem kelleíí íöbb, az országgyűlés elé ciíálía Illésházyí annál is inkább, meri már a bécsi vészbizoťťság nyilťan s hivatalosan hazaárulással vádolfa meg őí. — Pleíykaszííásban kéj'elgő falusi vénaszonyok vagytok mind és nem komoly államférfiak — fakadt ki Illésházy — az ilyen ostoba s fekete lelkeket arra sem érdemesítem, hogy védekezésemet előttük leadjam 1 Szólt, Trencsénben magához vette kincseit, okmányait és kiszáguldott Lengyelországba. Itthon ezalatt őt fej s jószágvesztésre Ítélték és hát minekutána Illésházy István nem létezett többé, Rudolf rövidesen odaajándékozta Trencsén várát — Henkl Lázár bécsi kereskedőnek. Trencséni Csák Máté, a Hunyadiak, Szapolyai János király uíán: herr Henkl aus Wien. A megyebeli uraknak ökölbe szorulí a kezük és szégyenpír boriíoíía el arcukaí. Azonban ezek a kezek íapsra csapódtak össze és ezeken az arcokon a kacaj pirja ömlöíí el, midőn Bocskay Isíván hajdúi hamarosan beveťíék a várai, Bocskay betelepedeti abba és nagy sajnálkozással csóválta meg fejéi : — Kár... kár, hogy az osfrom alatt maga az a német krajzler nem volt a várban, meri különben rőffel veríem volna ki onnan. Azután elgondolkodott, hogy háí mii is kezdjen már most Trencsénnel. Neki magának nem kell, üresen nem hagyhatja, saját benfentesei csak összeverekednének miaiía s raj'ia. — Hm. Hátha magamhoz kötném általa régi urát, Illésházy Istváni ? . . . Optima propositio. Kikuiatia Illésházy tartózkodási helyét és már nyargalt is a gyorsstaféta Polyákországba az üzenettel : — Bevettem Trencséni, visszaadom kegyelmednek. Jöít a válasz Illésházytól : — Köszönöm a várat. Az hát enyém ismét, de a vár ura Nagyságodé. — 395 -