Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Trencsén

— Azť bölcsen teszed, olcsón adom őkei - igy Szapolyai. — De én elsősorban Fatiméí, az én jegyesemet akarom kiváltani — szólt Omár kifakadó reménységgel. — Fatimét? az fiam lehetetlen. Ő feleségemé s ami nem az enyém, azzal én nem rendelkezhetek. Feleségem pedig annyira megszerette Fatimét, hogy tiem adja ki neked. — Annyi aranyat adok érte, amennyi az ő súlya. — Több aranyam van nekem. — Egy ménes arab lovat hozok ide neked. — Tiz ménesem van nekem. Hiába a beszéd. Ahogyan nem tudsz e kősziklából vizet fakasztani, éppen úgy nem fogod szivemet meglágyítani, hogy neked Fatimét kiadjam. — És ha ... és ha vizet fakasztok e sziklák mélyéből, kiadod Fatimét? — kérdé a török ifjú kétségek között remegve. — Kiadom. ímhol nemesi parolám reá. Még a többi rabot is elviheted akkor ingyen. Mert mindenem van Trencsénben, csak éppen vizem nincs. Omár kíséretével együtt hozzálátott a szinte lehetetlenséggel határos feladathoz. Hónapokon, sőt éveken áí dolgoztak szakadaílanul. Sok ember kidőli már a Munkában, maga is gyöngülő erővel s csüggedi lélekkel, sziníe gépiesen s reményveszíeííen folyíaffa a munkát — nem folyt a sziklából viz. A munka megkezdése után következő negyedik év eleién is búnak eredíen üli oíí a kúí nyilása előtt, midőn a mélyből iövő elnyujfoíí hang üíötíe meg fülét : — Hambulillah . . . Allah akbar . . . víz . . . víz 1. .. Omár mini eszeveszett ugrott föl helyéről és izgatottságában majdnem a kútba eseti, midőn ő maga húzta föl az első csöbör vizei. A 140 méíer mély „szerelmesek kútja" ma is megvan. Szapolyai megíaríoiía szavái, az összes foglyokat szabadon engedte. De midőn a testileg teljesen megtört Omár az ő Fatiméját ölelve elhagyta a várat, nem állta meg, hogy oda ne mondja a büszke főúrnak : — Vized hát már van Szapolyai, de szived az nincs 1 — 393 -