Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Trencsén

HúP^Qü^séiu ikiildťe az Úr születése után következett 179-ik évben Marcus Aurelius római császár az ő hős vezérét Terenfiust, hogy teremtsen rendet az iz­gága kvádok között ott a Dunától északra, mig ő maga a feljebb északnak rakoncátlankodó markomá­nok ellen indult. Terentius nemcsak megfékezte az itt lakó népeket, hanem a császári sas hatalmának biztosítására erősséget is emelt. A duhaj Vág folyó egyik kiszélesedő völgyében, melyet köröskörül hegyóriások őriznek. Saját nevéről hivatta a hatalmas várat, mely név azután idők folytával Trencsénné alakult át. Nagyon tiszteletreméltó, 1754 éves korra tekinthetnek háí vissza Trencsén várának rombadőlt falai és e falak jaj, de sokai láííak, szenved­tek, élveztek e mathuzsálemi idők alatt . . . A népvándorlás zagyva népeinek többnyire uíjukba eseíí, mig végre jöfíek a századokig taríó nagy fölvo­nulás zárócsapaťai, a magyarok. És mindjárt kezdetben nagyon jó hasznát veííék Trencsén várának. Meri midőn íúl az újonnan foglalt hon határain nyugatra ruccantak ki, annyi zsákmányt ejtettek, hogy azf magukkal hurcolgafni nem birfák. — Trencsénbe vigyetek mindent — adták ki a szót a vezérek — ott majd osztály alá bocsátjuk. Akkor még csak kamara, hambár és kincsesház volt háí Trencsén, de később királyok kedvenc tartózko­dási helye és viíézkedő harcosok tábora leíf. Királyi vár volf mindaddig, amig Kun László király azt mondta az újdonsült nádornak, Csák Péternek: — 391 -

Next

/
Thumbnails
Contents