Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Árvavár

kéí királynőnek Erzsébetnek s Máriának, de meg magának Zsigmondnak is. Azonban már hogy Árva köveíkező ura, ama sziníén a Kárpátok északi lejíőiről magái ide beplántált Komorovszky Péter milyen érdemek utján s egyáltalában hogyan jutott a vár birtokához : arról nehéz lenne valami positivumof elsorolni és tiszta képet alkotni. Elég az hozzá, hogy betelepedett Árva várába és majdnem három évtizeden át onnan irányította — üzleteit. Mert kereskedett, üzlet ember volt. Akkoriban az ilyen üzletembereket rablólovagoknak nevezték. — Igaz, hogy nem népszerű iparág — jegyezte meg Komorovszky egyik jó zsákmányolás után — de kevés befektetéssel és kielégítő haszonnal jár. Csak egy a baj . . . kezd fölgyülemleni a konkurencia. Mátyás király volt az, aki kezdte ezt a konkurenciát letörni és pedig mindenek előtt magát a főkonkurenst, Komorovszkv Pétert törte le. Sorra elfoglalta rablófészkeif, köztük Árva várát is. Azonban háí már most olyan valakinek kezébe kellett adnia ez erős vár kormányzását, akiben megvan a garancia arra, hogy nem folytatja Komorovszky üzletágát. — Hopp, megvan 1 — ütött homlokára — hogy én erre nem gondoltam. Háí persze hogy János fiamnak adom Árvaváráí. Oalaíta ugyan nem fog isméi rablóvárrá süllyedni, az bizonyos. Tehát a hollós lobogó lengett a vár ormán, a királyi család tulajdona volí az. Máíyás azíán néhanapján kiváló vendégeket küldöíf ide fia koszijára. Küldíe őkeí, meri nem sajáí akaratukból jöttek, távozásukat ellenben megint csak megakadályozta a — rablánc. Nevezetes eset volt. midőn egy napon Várdai Péter kalocsai érseket hozíák Árva várába a király szigorú parancsa folyián, örökös rabságra. Mivel haragithatia magára Mátyást, ennek oka homályos. Igaz, hogy mint apátlan anyátlan árvafiu küzdöífe föl magái szegényes sorsából ez a Várdai : de háí mégis zászlós úr, érsek, királyi kancellár volí s igy nagy oka leheíeií beböríönzésére a királynak, az bizonyos. Természetes az is, hogy Várdai érsek mindent megtett kiszabadulása érdekében. Eleinte a király nem is válaszolt könyörgő leveleire. Csak midőn — 386 -