Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lipcse

ELl)|P<£S(3o em, nem . . . Dehogy. Nem a szászországi Lipcse városa csempészkedik be váraink közé. Hanem Zólyom vármegyében vagyunk, annak is a Garam ázfafía erdős-völgyes tájain. Garam vize csak folydogál . . . folydogál. Őt nyugodtan hagyják az emberek tülekedései, országok összecsapásai, ma is oly lassú majesztással hömpölygeti tovább vizeit, mint ezelőtt ezer évvel. Amidőn is szent István király szétnézett e vidéken s látta, hogy van itt pásztornép, van az akkoron még csak többnyire erdőirtásban szorgoskodó főldmüvesnép, de nincs olyan szakavatott kéz, mely belenyúlna a hegyek mélyébe és kihozná onnan a dús értékű érceket. Leipzig városa vidékéről tehát a bányászatban jártas szászokat telepített ide. Ezek az itt alakított telepüket érthető emlékek kapcsán elnevezték Leipzignek, Lipcsének. így alakult ki a mai Zólyomlipcse. Szent Istvántól kezdve mindég is gondjuk volt a királyoknak e vidékre, mely nemcsak a föld mélyén rejtegette a jövedelmező kincseket, hanem az őserdők mélyein is telve volt a szórakoztató vadászat állataival, II. Endre ideién már külön vadászispán tartotta kezében a királyi vadászatok ügyeit Detre lovagnak, a Balassák ősének személyében. Tudakolta a király : — Nosza Detre, van-e vadkan, medve, bölény a zólyomi hegyek rejtekeiben ? — 361 -