Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szinnya

történt ez, amidőn is amaz inkább hirhedt mint hires Balassa Menyhértnek sikerült Pálffy Péter kezéről el­ütnie a várat, hogy ez legyen csalafinta cselekményei­nek egyik gócpontja a sok közül. Ekkor már lerázta ma­gáról a főispáni méltóságot, melyet kilenc éven áí viselt. Azt mondía: — Minek ez nekem? mint főispánt fog a törvény marka engem magamat is. Ha meg nem vagyok az, én diktálok íörvényí magamnak is, másoknak is. Első dolga volí Korponáí megtépázni. De ennek to­vábbi sanyargatásával föl kelleti hagynia, mivel egyrészt a király erős lovas őrséget rendelt oda, másrészí pedig Léva várába vonzoíía az asszony. Meri Balassa meny­hért nőül vetíe lévai Cseh Gábor özvegyéi, Thurzó An­nái és beleüli ennek folyián Léva várába. Az, hogy a vár íulajdonképeni s jogos biríokosa mégis csak ifjú mostohafia, lévai Cseh János volt, csöppet sem zavaria őkelmének cirkulusaif. Turbékolt deresedő fejjel, de if­jonti hévvel felesége kerül és egy időre megfeledkezett nem igaz uton haladó, sőt a törvényekbe belerontó erő' szakos vállalkozásairól. Azonban nem feledkezeit meg a íörök Léva erős várának vágyakozásíeljes megkivánásáról. Ugy gondolta, hogy most midőn a vár uj ura a szerelem vakságában lézeng, elérkezett óhaja teljesülésének ideje. Mehemed esztergomi bég egyik legyügyesebb vezérét, ama Sábán Múzái küldte ki Léva várának megvételére. Sötét éjjel a kigyó simaságának csöndjével vonulí Léva ellen a vá­logatott csapaí janicsár és a 400 török lovas. Észrevétlenül közelítették meg a várost az erdőségeken áí és háí egy­kettőre rémülve vette észre a lakosság, hogy nyakukon a török. Kiáltozfak ám íüzeí, végiíéleíei, világégést s csak jósokára jutóit eszébe valamelyiknek, hogy elkur­jitsa magát: — A várba emberek, a várba menjünk segélyért 1 Balassa Menyhért ágyában nyújtózva aludt már ugyan, azonban mint afféle táborozáshoz szokott hadi­embernek éber álma volt és meghallotta a városban fo­lyó zűrzavaros lármát. Az ablakhoz rohani. Azonnal észbe kapta a veszedelem okát és már kapkodta is ma­— 356 — 17

Next

/
Thumbnails
Contents