Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csábrág

A íovábbi fölkelések során a királyhű Koháryak mindég hűségesen védíék a várat, azonban II. Rákóczi Ferenc kurucainak ők sem íudíak ellenállni : felsőszudi Duló Ádám elfoglalta azt. Hogyan került öt év multán megint labanc kézre, annak megvan a históriája. Kovács János várnagy kinézdelt az őrtoronyból s odafordult hadnagyához : — Nézd már te, nem idegen kuruc csapat közelit erre oíí lenn ? — Az a - vélíe a hadnagy — lehetnek vagy százötvenen. Fogoly labancokkal jönnek. — Tiz fogoly. Vajh hol szedték őkeí? Ereszíesd le a hidaí fiam, illően fogadjuk győzelmes kurucíesívéreinkeí. Bevonultak a kuruc vendégek. No, de furcsa : hirtelen nekiestek foglyaiknak és perc alatí leoldozták kötelékeiket. A másik perc alatí pedig az öíven főnyi várőrségei íeííék áríalmatlanná. Az álkurucuk Pálffy János császári generális labancai voltak. És ezzel a kis hadicseles esetíel Csábrág vára be is fejezíe mindennemű szerepléséi. A Koháry család regényes fekvése miatt nyári üdülőhelynek fölhasználía ugyan, de semmi más hivatása többé nem volt. A mult század elején azonban Koháry Ferenc erre is alkalmai lannak nyilvánította az ősi várnak sok ádáz veszedelemből épen kikerült hétszáz éves falait: fölgyujtatta a várat. És mialatt égett, nagy nevek tüze szikrázotí lángjaiban : Huni-Pázmán ... Bakóc bíboros-érsek ... Erdődy... Pálffy ... Illésházy .. , Koháry ... A várégés íüze kialudt, azonban e nevek még most is oíí sziporkáznak Csábrág csonkjai fölöíí. — 348 — 17