Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Munkács

Nemes lelke még hazaszeretetének motívumaiban is irtózott a gondolattól, hogy ő legyen a várőrség és az ide menekült kuruc családok, környékbeli nemesek megrontója s gyilkosa. A két áruló is folyton duruzsolta fülébe a szörnyűséges melódiákat : — Csak két hétre van már eleség. Lőszerünk elfogyott. Adjuk föl a várat tisztességes föltételek mellett, mert rövidesen föltételek nélkül leszünk kénytelenek meghódolni. A szegény elárult és elárvult nagyasszony két nap s két éjjel gondolkodott, küzködött, rettenetes lelkiharcokat vívott önmagával: azonban végre is be kellett látnia, hogy eleség és lőszer nélkül meddő a küzdelem, a halogatás pedig nem hőstett, hanem emberei életével játszó makacsság. Vérző szivvel tűzette ki a fehér lobogói. Három éves hősi védelem után Munkács a császár kezébe került, Zrinyi Ilona földönfutóvá lett. Hőstette bejárta a nagyvilágot és maga a szultán is annyira hatása alatt állott, hogy külön athnámét küldőit neki, amit sem előtte, sem utána asszony nem kapott tőle. Absolon árulásának jutalmául Caraffa oldalára került titkári minőségben. Radies rémtettének bánkódó hatása alatt magányba vonult, később azonban ismét mint kuruc és mint Kassa hős védelmezője szerepel. - 35 - (|