Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Kékkő

hogy Imre ur lenézett az ágyasház ablakának magasából és azť mondfa nejének : — Le kell szedetni a kerí korai körtéit. — Nem érettek még — vélte Krisztina. — Honnan tudod ? -- Háť láíom. Már csak ennyihez ériek ? — Érťesz a . . . majd miť mondtam, mihez. — Édes uram, meginí paprikás vagy. — Te meg tejföles. — No, a tejföl legalább nem olyan árťalmas, mini a paprika. — Mi ?.. . hogy én árťalmas dúvad vagyok ? Tyű, azf a . . . Durva káromlás szavai hömpölyögtek elő ajkain, amiket Krisztina soha sem szívelhetett. Kérte hát urát, hogy az ő jelenlétében ne használjon ily durva, mocskos szavakat. Ez csak olaj volt a fűzre. Balassa most már nem fudfa őrültséggel határos dühét fékezni. Midőn pedig felesége újra meg újra csöndes józanságra intette, végső dühében igy ordított : — Pendelyes gyerek vagyok én, hogy egy asszony tanítgasson móresre ? Hah 1 azt mondják szelid galamb vagy, hát repülj . . . Átnyalábolfa feleségét és a nyitott ablakon át ledobta a szédítő mélységbe. Egy velőtrázó sikoly ... és odalenn feküdt a várárokban szétnyílt agyvelővel Krisztina. Dús fekete haját mint gyászlobogót lengette körülötte a szellőHiszen nem volt egyedüli eset az ilyfajía véres cselekvés a várak történetében : ime Tiba várában Nagymihályi Imre ugyancsak nejét végezte ki, Terebes várában pedig Diugeth György íródiákját röpítette le a mélybe. Hanem folytatásában már egészen különleges a kékkői eset, azt senkitől sem másolta Balassa Imre és senki nem csinálta utána az ő recipéje szerint. Nagy port vert föl Palásthy Krisztina tragikus halála. Lipót király fülébe is eljutott híre. Nosza kiadta hát a parancsot egyik megbízható katonájának, Sram Mátyás kapitánynak, hogy nézzen utána a dolognak és ha Balassa tényleg elkövette a feleséggyilkolást, rabláncon hozza magával. Sram el is ment pár katonája élén Kékkőre s ott a mit sem sejtő - 338 —