Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Somoskő

><®IIIJ(DS!]Ç<f>< §

z egri felsővár észak felé kiszögelő bástyafokán a állott Ungnád Kristóf várkapitány nejével, Losonczy Annával. Várták Nógrád felől Losonczy István öz' vegyét Pekry Annát, a várkapitányné édesanyját. — Vajh mi hozza felénk anyámat ? — kétségeskedett Annaasszony — előre menesztett stafétájának szava szerint testi épségében ugyan nincsen hiba, de mégis valami baj van. Érzem. — Ugyan már — fogta körül neje karcsú derekát Ungnád — mi baj lenne ? Asszonyanyánk huszonkét hoszszú évek óta húzza a bús özvegység igáját, mióta ott Temesvár alatt a török egyszerűen legyilkolta hős férjét. Ez évek telve voltak gondokkal és hát idősödik is őkegyelme, no. Csoda e, ha kis időre pihenni tér ide hozzánk, a mostanság nyugodalmas Eger várába ? — Igazad lehet édes uram. De mégis . . . oly nehéz néha a szivem. — Csak anyád miatt ? — nézett mélyen, de nem haraggal neje szemébe Ungnád. Anna asszony lesütötte hosszú pilláit s úgy mondta : — Éji minden dolgomat tekegyelmed füle hallásának adtam át. Balassa dolgát is. . . — Hát ez és ismét ez ember vonja be borúval tiszta homlokodat 1 Mintha csak kiszemezve éket akarna verni kettőnk közé a bécsi udvar, midőn e szélcsap embert nem máshová, hanem éppen váramba küldötte a hadi tettek begyakorlására. Az ám. Gyakorolja magát a roko— 331 -